2 resultater (0,21034 sekunder)

Mærke

Butik

Pris (EUR)

Nulstil filter

Produkter
Fra
Butikker

Pompás hely

Pompás hely

Károlyi Csaba egyszerre szenvedélyes és türelmes olvasó. Úgy követi a kortárs irodalmat, mint ma csak kevesen: olvas, újraolvas, lelkesedik és morog, pályaalakulásokat követ, új íróknak örül meg, rossznak ítélt megoldásokon bosszankodik. Nem a szakmának beszél az irodalomról, hanem, ahogy ő mondja, a művelt nagyközönségnek, mindazoknak, akik, bárhonnan jöjjenek is, magukat keresik a művekben, itt és most. Kinyitja az olvasók előtt azt a regényt, novelláskötetet, beszélgetőkönyvet, amelyet megszerettek, vagy segít nekik megérteni, mi is lehet vele a bajuk. Úgy helyezkedik bele egy-egy könyvbe, hogy közben mégsem önmagát tolja előtérbe - a kritikái együtt képet adnak arról, milyen is mostanában az irodalmunk. Meg az életünk. Károlyi Csaba 1962-ben született Debrecenben. 1986-ban végzett az ELTE bölcsészkarán, 1994-ben doktorált ugyanitt. 1989-1999 közt a Nappali ház irodalmi és művészeti szemle felelős szerkesztője, 1993-94-ben a JAK-füzetek szerkesztője, 1994-97 közt a JAK elnöke volt. 1994-ben szerkesztésében jelent meg a Csipesszel a lángot. Tanulmányok a legújabb magyar irodalomról című kötet. 1996 óta az Élet és Irodalom szerkesztője, 2009-től főszerkesztő-helyettese. Az ELTE Esztétika Tanszékén tanít. Tíz éve vezetője az ÉS-kvartetteknek. Artisjus- és Üveggolyó-díjas. Kötetei: Ellakni, nézelődni (esszék, kritikák, 1994), Lepkeháló (kritikák, tanulmányok, 1998), Non finito (irodalmi beszélgetések, 2003), Nincs harmadik híd (kritikák, 2014), Mindig más történik (25 irodalmi beszélgetés, 2015), ÉS-kvartett 2009-2015 (irodalomkritikai beszélgetések, e-könyv, 2016)

HUF 3500.00
1

A sekrestyés

A sekrestyés

„Ott a csatári hegy alatt, lenyúlva a Táborállástól egészen a Cserhátig, Jutas herceg földje fölött szürkén, mint a buckás földre terített szűr, hevert a város, Veszprém. Tulipános hímet csak a vár varrt rá, a két templomával meg a kanonokok tarkára festett, apró házaival. Ott sem mozdult semmi, szinte látszott, hogy még az egész káptalan alszik, pedig a kanonokok már csak tudnák – és akkor ugyancsak talpon volnának –, hogy az éjjel meghalt Olivér úr. Nem lehet az, hogy a világ csak akkor dőljön össze, amikor mi magunk meghalunk: ha nem is az egészében, de valami részében csak meg kell mozdulni akkor is, amikor olyan nagy úr hunyja le a szemét, mint a rátoldi Olivér lovag. Vagy a magunk halálával sem dől össze? Lőkös borzadva gondolt arra, hogy eljön a nap, amikor neki is leesik az álla, s azért a Séd habja csakúgy szalad tovább, mint addig, a malom pitléje nem hagyja egy percre sem abba a kotyogást, de még csak egy pimpimpáré sárga szirma sem fordítja el tekintetét az ég felől a földre, amelybe pedig őt, a kádártai molnárt eresztik alá." (Olivér lovag) „Egyik estén Machbet előadását nézte végig, és amikor hazajött, izgatottan mondta: – Abszurdum!... A kísértet nem elöl, hanem a kísértetlátó háta mögött bukkanik föl, úgy, hogy az kénytelen nyugtalanul vissza-visszanézni! Kedves gondolata lett ez, és ettől fogva terveket kovácsolt egy tanulmány megírására. Tervezgetései közben aztán szívesen bolyongott a kísértetek csodavilágában. A kísértetek pedig visszaadták a látogatást, kezdtek fel-felbukkanni mögötte úgy, ahogy ő kívánta, és szegény Cholnoky Viktor kezdett vissza-visszanézdelni rájuk. Látomásai közben ismét megjelent szomorú szemén a nedveskék fátyol, és ő pompás szomorúsággal nézdelte a kísérteti vendégek ajándékait. Mert azok nem jöttek üres kézzel: hoztak egy-egy olajfaágat a meghalt szerelmek temetőjéből, majd a másikból, amelyben a mindenkorra elnémult kisdedek pihennek; néha elhozták magukkal a kőbányai temetőből öreg Cholnoky Lászlót, az apát; volt, hogy az egyik tréfás kísértet elhozta magával Tancred köpenyét vagy máskor a tizennyolcadik században porrá vált noyoni franciskánus-gvárdián csuháját (...). És a legszívesebb házigazda nem engedte el többet a vendégeit, visszahívogatta őket magához, forró barátságot kötött velük." - Cholnoky László A furcsa magyar novellahősöket teremtő és különös témájú tárcákat közreadó Cholnoky Viktor (1868, Veszprém – 1912, Budapest) pápai és veszprémi középiskoláskodás után Győrben tanul jogot, de tanulmányait abbahagyva Veszprémben lesz újságíró, majd 1901-től a Pesti Napló segédszerkesztője. Élete végén megjelent két elbeszéléskötete (Tammuz, Az alerion-madár vére), majd a halála után közvetlenül kiadott elbeszélései (Néhusztán meséiből) és válogatott cikkei (Kaleidoszkóp) révén vált megbecsült íróvá. Népes rokonságában számos jelentős alkotó található, köztük öccsei: a geográfus Jenő és az író László. Hármójuk munkásságából ismerhető meg leginkább a 19–20. század fordulójának Veszprémje és balatoni világa.

HUF 3990.00
1