4 resultater (0,18479 sekunder)

Vis alle filtre

Mærke

Butik

Pris (EUR)

Nulstil filter

Produkter
Fra
Butikker

Találkozás az ördöggel - Alattunk a pokol

Találkozás az ördöggel - Alattunk a pokol

Az ember természetének velejárója bűnök elkövetése. Lehet gondolattal, szóval, cselekedettel vagy akár mulasztással. És ahol felüti a fejét a bűn, az embernek meg kell küzdenie annak súlyával. A külső büntetést a mindenkor érvényes jogrend szabja meg, a belső büntetést a lelkiismeret rója ki. A Találkozás az ördöggel egy dalmáciai nyaralás során játszódik. A házaspár egy furcsa gyilkossági ügybe keveredik. Csakhogy ki az áldozat, és ki a tettes? Erre a kérdésre keres választ a regény, a krimik megszokott világától eltérő módon, a szépirodalom eszközeivel. Az Alattunk a pokol szobrász főhőse az embert szeretné megmintázni. De milyen az ember, milyen módon ragadható meg valódi természete? Ennek a művészi töprengésnek az útján – többszöri kudarcot követően – végül egy járvány idején vállalt önkéntes munka során jut el ahhoz a tapasztalathoz, amelynek hatására formálódik az anyag a keze alatt: íme, az ember!

HUF 3490.00
1

Az Ördöggolyó környékén

Az Ördöggolyó környékén

Hűtlenné váltam volna a magam számára menedékül megtalált Ördöggolyóhoz, mert kiléptem belőle? Nem, nem hűtlenség vezetett, csak a külső világ hangjai erőteljesen, önmagamtól elterelve, kifelé fordították a figyelmemet. Át kellett adnom az Ördöggolyó kitekintő nyílását, a külvilág felé táruló "ablakát" az Időnek, az örök életű, nagy szakállas öregnek - ha tetszik, a görög Kronosznak -, aki szánalommal figyeli az utcán egyre sokasodó ténfergőket, tévelygőket, a Rembrandt ábrázolta nyomorult kortársait: ő látott ezekben a szerencsétlenekben olyan karakterfigurákat, akik - mutatis mutandis - máig nem javuló körülmények között, utcákon tengődve, rongyaikban ugyanazokat az embertípusokat testesítik meg, akiket az Idő, a Rembrandt megrajzolta örök Öreg, már a festő életében láthatott. Az Idő azóta 400 évvel lett idősebb, de Örökkévalóként változatlan részvéttel figyeli a mai világból kiesetteket, akik az Ördöggolyó környékén tengetik semmire való életüket. Naponta találkozom velük, életük nem élet, hanem sorstalanság, amin változtatni nem tudok. De - hogy ezeket az élményeket el tudjam viselni - szinte állandóan felidézem azokat az életemet meghatározó, öntörvényű karaktereket, akik tudták irányítani a saját életüket, megalkották a sorsukat, és ezzel állítottak példát, adtak erőt, hogy szót emeljek még akkor is, ha megszólalásomat szájkosárral igyekeznek is megakadályozni.

HUF 2990.00
1

Egyensúly

Egyensúly

Már gyermekkoromban is rendkívül bántónak gondoltam azt az általános könyvtártechnikai alapvetést, amely az ETO-féle, tudományok elve szerinti tizedes csoportosítás alapján, a különféle fő- és alosztályok hierarchiájában önkényesen kialakított számokkal és a hozzájuk rendelt szerzői kezdőbetűkkel stigmatizálta a könyveket. Hogyan lehet egy 1942-es, német nyelvű Hölderlin Himnusz-kötetet 820/899 H93-nak nevezni? De hasonlóképpen rettenetesen kiábrándító Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok meseregényét 894.511-34 L36-ként viszontlátni! Mintha valamiféle siralomházban senyvedő, már a saját nevüktől is megfosztott rabok lennének. Úgy éreztem, hogy ezt a számomra metafizikai köröket feszegető kérdést, a "világos struktúra" praktikumának, valami diktatórikusan sulykoló idomításnak alávetve egyszerűen matematizálták, sőt materializálták, s ezt elfogadhatatlannak éreztem. A könyvek ugyanis olyan okokból kifolyólag szépek, amelyek nem logikai természetűek. Más szinten vannak, ezért nem is lehet így kategorizálni őket. Mert az egymás mellé szórt fekete betűk a papíron még nem könyv, s a külső logika szerint sorakoztatott könyvek a polcon még nem könyvtár. Értettem én, hogy ezzel a módszerrel könnyebben elő lehet keresni a kívánt köteteket, de a kérdést ennél sokkal összetettebbnek láttam, mert egyfajta lelki-szellemi szimbiózisban éltem a könyvekkel. Képtelen voltam elfogadni ezt a megalázóan egysíkú megközelítést, amikor teljes magabiztossággal hittem a kötetek közötti komplex kapcsolatrendszer létezésében. Ez pedig a klasszikus könyvtári rendszerben nem érvényesült.

HUF 2990.00
1

Egyszemélyes szerepjáték

Egyszemélyes szerepjáték

Erdős Attila negyedik verseskötetében ismét harminchárom verset olvashatunk – az aligha magyarázandó szimbolikájú szám ezúttal is azt az alkotói alázatot mutatja, mely a szerzőt mindig is jellemezte. A kötet versei ugyanazon a felismerhető hangon szólalnak meg – de önismétlés nélkül –, és ezúttal is rövid, most jellemzően nyolcsoros, keresztrímes darabokat olvashatunk (e tényre reflektál is az egyetlen igaz út a kánonba című versben: „csak írd meg naponta nyolc sorod, / a sorvégnek legyenek mozgó mintái”), melyekben biztos kézzel ragadja meg mindennapi tapasztalatait, és épít belőlük szikáran pontos „befejezetlen mondatokat” – fontos, jelentéssel bíró ténynek látom, hogy bár a versek alapvetően központozottak, nincs olyan, melyben mondatzáró pontot találnánk. A korábbi kötetekhez képest az e versekben megszólaló beszélő némiképp rezignáltabban, ugyanakkor tisztábban látóan foglalja mondataiba mindazt, amit megél (külső és belső megélés ez egyszerre), s így mondja el, hogy vannak, „[…] akik nem hagytak nyomot, / akiknek értelmet adni csak használatuk szokott”, hogy van hely, „ahol az életnagyság mértana sérül, / mert a terjedelem téralkotó élmény”; miközben tudja azt is, hogy „mozgásban kell tartani a kegyelmet” – ez utóbbi természetesen a szerző alapvetően keresztényi alapállására (is) utal. De nem csak emiatt nem nevezhetőek ezek a versek kiábrándultnak: természetesen megjelenik Erdős eddigi köteteinek állandó szereplője, a társ, M. K. is újra, aki „szervezőelem a privát térben”. K. Kabai Lóránt

HUF 2490.00
1